„Csega/Soft X-Rays” változatai közötti eltérés
(kamerajelek képe javítva) |
a |
||
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | A ''' | + | A '''lágy röntgensugarakat''' általában szilícium diódákkal detektálják<ref>Wesson - Tokamaks (3. kiadás, 542. oldal, a 2. kiadásban ugyanez az 511. oldalon található)</ref>, melyek válaszideje - a bolométerekkel ellentétben - igen gyors, tipikusan a mikroszekundum törtrésze. Az integrális röngtgen-teljesítményt méri egy bizonyos küszöbszint felett, melyet egy a detektorok elé helyezett, vékony (többnyire berillium) fémfólia határoz meg. A detektorok az érzékelt teljesítmény nagy részét közvetlenül a plazma sűrű és forró magjából (középső részéből) kapják és bizonyítottan felbecsülhetetlen értékű információkat szolgáltatnak az MHD jelenségek és a szennyező transzportjelenségek tanulmányozásához. Általában több, mint 100 szenzorral rendelkező, a plazmára különböző (egymáshoz képest merőleges) irányokból néző pinhole kamerákat használnak (lásd az alábbi, bal oldali képen). |
| − | [[Image:soft_x-ray_cam.png|left|thumb| | + | [[Image:soft_x-ray_cam.png|left|thumb|250px|Lágy röntgensugaras pinhole camerák a JET tokamakon (Edwards, A. W. et al., J., ''Review of Scientific Instruments'', '''57''', (1986)]] |
| − | [[Image:soft_x-ray_signals.png|none|thumb|400px|Egyedi detektorok jelei a JET | + | [[Image:soft_x-ray_signals.png|none|thumb|400px|Egyedi detektorok jelei a JET lágy röntgensugaras kamerájából. A fölső képen egy fűrészfogat, az alsókon pedig jellegzetes MDH aktivitást láthatunk (kiterjesztett időskálán). A rövidebb időskálán tisztán látható a fűrészfog prekurzor aktivitása mind a plazma közepénél, mind a fordított sugárnál (inversion radius)]] |
Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-<math>\beta</math>-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata. | Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-<math>\beta</math>-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata. | ||
| − | Az egyes ''egyedi'' csatornákból származó jelek gyakran jellegzetes MHD jelenségeket mutatnak (lásd fenti, jobb oldali ábrát). Ilyen például a fűrészfog oszcilláció, ami a plazma középpontjában történik, és a <math>q = m/n</math> alakú mágneses felületekhez tartozó MHD oszcillációk. A módusszámot úgy találhatjuk meg, hogy a plazma különböző részeiből érkező jelek fázisát összehasonlítjuk. A fenti, jobb oldali ábrán egy erős m=1-es oszcillációt követő fűrészfog összeomlást láthatunk. | + | Az egyes ''egyedi'' csatornákból származó jelek gyakran jellegzetes MHD jelenségeket mutatnak (lásd fenti, jobb oldali ábrát). Ilyen például a fűrészfog oszcilláció, ami a plazma középpontjában történik, és a <math>q = m/n</math> alakú mágneses felületekhez tartozó MHD oszcillációk. A módusszámot úgy találhatjuk meg, hogy a plazma különböző részeiből érkező jelek fázisát összehasonlítjuk. A fenti, jobb oldali ábrán egy erős <math>m = 1</math>-es oszcillációt követő fűrészfog összeomlást láthatunk. |
| + | |||
| + | [[Csega/Plazmafizika|<<<Vissza Csega plazmafizika lapjára]] | ||
== Hivatkozások == | == Hivatkozások == | ||
<references/> | <references/> | ||
A lap jelenlegi, 2011. december 16., 12:02-kori változata
A lágy röntgensugarakat általában szilícium diódákkal detektálják[1], melyek válaszideje - a bolométerekkel ellentétben - igen gyors, tipikusan a mikroszekundum törtrésze. Az integrális röngtgen-teljesítményt méri egy bizonyos küszöbszint felett, melyet egy a detektorok elé helyezett, vékony (többnyire berillium) fémfólia határoz meg. A detektorok az érzékelt teljesítmény nagy részét közvetlenül a plazma sűrű és forró magjából (középső részéből) kapják és bizonyítottan felbecsülhetetlen értékű információkat szolgáltatnak az MHD jelenségek és a szennyező transzportjelenségek tanulmányozásához. Általában több, mint 100 szenzorral rendelkező, a plazmára különböző (egymáshoz képest merőleges) irányokból néző pinhole kamerákat használnak (lásd az alábbi, bal oldali képen).
Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-
-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata.
Az egyes egyedi csatornákból származó jelek gyakran jellegzetes MHD jelenségeket mutatnak (lásd fenti, jobb oldali ábrát). Ilyen például a fűrészfog oszcilláció, ami a plazma középpontjában történik, és a 
alakú mágneses felületekhez tartozó MHD oszcillációk. A módusszámot úgy találhatjuk meg, hogy a plazma különböző részeiből érkező jelek fázisát összehasonlítjuk. A fenti, jobb oldali ábrán egy erős 
-es oszcillációt követő fűrészfog összeomlást láthatunk.
<<<Vissza Csega plazmafizika lapjára
Hivatkozások
- ↑ Wesson - Tokamaks (3. kiadás, 542. oldal, a 2. kiadásban ugyanez az 511. oldalon található)
