„Csega/Soft X-Rays” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „A '''"puha" röntgensugarakat''' általában szilícium diódákkal detektálják<ref>Wesson - Tokamaks (3. kiadás, 542. oldal, a 2. kiadásban ugyanez az 511. oldalon ta…”) |
(kamerajelek képe javítva) |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
[[Image:soft_x-ray_cam.png|left|thumb|400px|Puha röntgensugaras pinhole camerák a JET tokamakon (Edwards, A. W. et al., J., ''Review of Scientific Instruments'', '''57''', (1986)]] | [[Image:soft_x-ray_cam.png|left|thumb|400px|Puha röntgensugaras pinhole camerák a JET tokamakon (Edwards, A. W. et al., J., ''Review of Scientific Instruments'', '''57''', (1986)]] | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:soft_x-ray_signals.png|none|thumb|400px|Egyedi detektorok jelei a JET puha röntgensugaras kamerájából. A fölső képen egy fűrészfogat, az alsókon pedig jellegzetes MDH aktivitást láthatunk (kiterjesztett időskálán). A rövidebb időskálán tisztán látható a fűrészfog prekurzor aktivitása mind a plazma közepénél, mind a fordított sugárnál (inversion radius)]] |
Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-<math>\beta</math>-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata. | Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-<math>\beta</math>-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata. | ||
A lap 2011. december 9., 16:04-kori változata
A "puha" röntgensugarakat általában szilícium diódákkal detektálják[1], melyek válaszideje - a bolométerekkel ellentétben - igen gyors, tipikusan a mikroszekundum törtrésze. Az integrális röngtgen-teljesítményt méri egy bizonyos küszöbszint felett, melyet egy a detektorok elé helyezett, vékony (többnyire berillium) fémfólia határoz meg. A detektorok az érzékelt teljesítmény nagy részét közvetlenül a plazma sűrű és forró magjából (középső részéből) kapják és bizonyítottan felbecsülhetetlen értékű információkat szolgáltatnak az MHD jelenségek és a szennyező transzportjelenségek tanulmányozásához. Általában több, mint 100 szenzorral rendelkező, a plazmára különböző (egymáshoz képest merőleges) irányokból néző pinhole kamerákat használnak (lásd az alábbi, bal oldali képen).
Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-
-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata.
Az egyes egyedi csatornákból származó jelek gyakran jellegzetes MHD jelenségeket mutatnak (lásd fenti, jobb oldali ábrát). Ilyen például a fűrészfog oszcilláció, ami a plazma középpontjában történik, és a 
alakú mágneses felületekhez tartozó MHD oszcillációk. A módusszámot úgy találhatjuk meg, hogy a plazma különböző részeiből érkező jelek fázisát összehasonlítjuk. A fenti, jobb oldali ábrán egy erős m=1-es oszcillációt követő fűrészfog összeomlást láthatunk.
Hivatkozások
- ↑ Wesson - Tokamaks (3. kiadás, 542. oldal, a 2. kiadásban ugyanez az 511. oldalon található)
