Csega/Soft X-Rays

Innen: TételWiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Csega (vitalap | szerkesztései) 2011. december 9., 16:14-kor történt szerkesztése után volt.

A lágy röntgensugarakat általában szilícium diódákkal detektálják[1], melyek válaszideje - a bolométerekkel ellentétben - igen gyors, tipikusan a mikroszekundum törtrésze. Az integrális röngtgen-teljesítményt méri egy bizonyos küszöbszint felett, melyet egy a detektorok elé helyezett, vékony (többnyire berillium) fémfólia határoz meg. A detektorok az érzékelt teljesítmény nagy részét közvetlenül a plazma sűrű és forró magjából (középső részéből) kapják és bizonyítottan felbecsülhetetlen értékű információkat szolgáltatnak az MHD jelenségek és a szennyező transzportjelenségek tanulmányozásához. Általában több, mint 100 szenzorral rendelkező, a plazmára különböző (egymáshoz képest merőleges) irányokból néző pinhole kamerákat használnak (lásd az alábbi, bal oldali képen).

Lágy röntgensugaras pinhole camerák a JET tokamakon (Edwards, A. W. et al., J., Review of Scientific Instruments, 57, (1986)
Egyedi detektorok jelei a JET lágy röntgensugaras kamerájából. A fölső képen egy fűrészfogat, az alsókon pedig jellegzetes MDH aktivitást láthatunk (kiterjesztett időskálán). A rövidebb időskálán tisztán látható a fűrészfog prekurzor aktivitása mind a plazma közepénél, mind a fordított sugárnál (inversion radius)

Ezen diagnosztika fő előnye, hogy rendkívül jó tér- és időbeli felbontással rendelkezik. A tokamak plazmákkal foglalkozó részletes vizsgálatok közül nagyon sok ezen diagnosztika adataira támaszkodott, különösen a fűrészfog instabilitás, a kis (minor) és nagy (major) diszrupciók (plazmaösszeomlások), az MHD módusok, a nagy-\beta-jú MHD jelenségek, a szennyező transzport, valamint a kígyó- (snake) és pellet belövések vizsgálata.

Az egyes egyedi csatornákból származó jelek gyakran jellegzetes MHD jelenségeket mutatnak (lásd fenti, jobb oldali ábrát). Ilyen például a fűrészfog oszcilláció, ami a plazma középpontjában történik, és a q = m/n alakú mágneses felületekhez tartozó MHD oszcillációk. A módusszámot úgy találhatjuk meg, hogy a plazma különböző részeiből érkező jelek fázisát összehasonlítjuk. A fenti, jobb oldali ábrán egy erős m = 1-es oszcillációt követő fűrészfog összeomlást láthatunk.

Hivatkozások

  1. Wesson - Tokamaks (3. kiadás, 542. oldal, a 2. kiadásban ugyanez az 511. oldalon található)