Mintázat 2.óra

Az alábbi órán a különböző kísérleti technikák működési elvével foglalkoztunk. Fontos tudni, hogy a jelen órán vizsgált rendszereknél a válasz nem lineáris a perturbációval, azaz ha van két megoldásunk, akkor ezek lineárkombinációja nem lesz megoldás. A továbbiakban ezen az órán olyan technikákkal fogunk foglalkozni, amelyek segítségével a kis amplitudójú, vagy bonyolult geometriájú esetben a térbeli struktúrákat láthatóvá lehet tenni.

Kísérleti technikák

A következő technikákkal foglalkozunk az alábbiakban:

• Árnyékleképezés (shadowgraph), schlieren technika
• Polarizációs mikroszkópia (kettőstörés), fáziskontraszt és interferencia mikroszkópia
• Periodikus struktúrák detektálása diffrakcióval (helyérzékeny fotodetektorok)
• Sebességmérés áramlásokban (Particle Image Velocimetry - PIV, Particle Tracking)
• Nem átlátszó rendszerek belsejében lejátszódó jelenségek vizualizálása (index matching, PEPT, DWS, MRI, CT)
• CCD és CMOS szenzorok tulajdonságai

Árnyékleképezés (shadowgraph)

Lényege: intenzív, monokromatikus fényforrással optikai inhomogenitások árnyékképét hozzuk létre. A jelenség alapja, hogy a fény az optikailag sűrűbb közeg felé törik (hajlik el - lásd lentebb a bal oldali ábrát). Egy inhomogén optikai közeg (például egy gyertyaláng) különböző részei fókuszálják, más részei pedig defókuszálják a beérkező fénynyalábot, így kialakul egy árnyékkép. Az árnyékkép alakjából pedig következtetni tudunk a megfigyelt minta sűrűségeloszlására. Természetesen ez a technika csak optikailag átlátszó közegek esetén (pl. levegő, víz, üveg) alkalmazható.

• 

  A fénytörés jelensége

• 

  Gradiens indexű lencse fényfókuszálása

• 

  Az autó fölött "fodrozódó" levegő is a fent ismertetett hatás következménye

• 

  A gyertyaláng árnyékképe

A fenti, balról a második ábrán látható gradiens indexű lencse (gradient index lens) éppen úgy fókuszálja (vagy defókuszálja) a fényt, ahogy az árnyékleképezés során az inhomogén anyagok keresztülhaladó fénnyel is történik. A lencse működését a fenti ábra jól szemlélteti. Egy egyszerű, (például) kocka alakú tárgyról van szó, melynek törésmutatója inhomogén és így a domború lencsékhez hasonlóan fókuszálja a fényt.

Példa: Rayleigh-Bénard áramlás vizualizálása

Az árnyékleképezés bemutatására jó példa az alulról fűtött folyadékban (pl. szilikonolaj) kialakuló Rayleigh-Bénard áramlás. Ha elég nagy a függőleges hőmérséklet-gradiens (a pontos képletet egy későbbi órán), folyadékáramlás indul meg. Az alul lévő melegebb (emiatt kisebb sűrűségű) anyag fölfelé, míg a fölül lévő hidegebb (emiatt nagyobb sűrűségű) anyag lefelé igyekszik. Így kialakulhat egy körkörös föl- és leáramlás.

• A Rayleigh-Bénard áramlás vizualizálása árnyékleképezéssel
• 

  Az áramlás oldalnézetből

• 

  A berendezés vázlatos képe

• 

  Az áramlás árnyékképe felülről, 1 cm vastag olajréteg esetén, 1^oC-os hőmérsékletkülönbségnél.

Árnyékleképezés napfénnyel

A Nap, mint fényforrás előnyei, hogy intenzív és nagyon nagy objektumokra is alkalmazható. Hátránya, hogy nem pontszerű, emiatt a keletkező kép széle elmosódott lesz. A felbontási küszöböt az alábbi vázlatos ábra alapján a következő egyenletekkel becsüljük.

A Nap, mint fényforrás alkalmazása során a felbontási küszöb becslése

$\frac{\delta}{g} = tan \left( \frac{1}{2}^o \right) = 0,009$
$\Delta a = g \cdot tan \epsilon$
$\frac{\Delta a}{\delta} = \frac{tan \epsilon}{\tan \left( \frac{1}{2}^o \right)} \approx \frac{\epsilon}{\frac{1}{2}^o}$

A fenti képletekből látható, hogy túl nagy, vagy túl kicsi relatív ernyőtávolság $\left( \frac{g}{d} \right)$ esetén nem lesz jó a kép. Az optimális távolság: $20 \le \frac{g}{d} \le 30$ között van.

CCD és CMOS szenzorok tulajdonságai

<<<Vissza az óra nyitólapjára