„Soktest rendszerek” változatai közötti eltérés
(→Soktestrendszerek kontinuum leírása) |
(→Soktestrendszerek kontinuum leírása) |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
== Soktestrendszerek kontinuum leírása == | == Soktestrendszerek kontinuum leírása == | ||
− | Amikor nagyon sok részecskének a jellemzőit kell leírni, akkor célszerű mindent | + | Amikor nagyon sok részecskének a jellemzőit kell leírni, akkor célszerű mindent eloszlásfüggvényekkel kifejezni. Az eloszlásfüggvény felintegrálva részecskeszámot ad. Meg kell azonban különböztetni, hogy hány részecskére vonatkozik az eloszlásfüggvény. Speciálisan az egyrészecske-eloszlásfüggvény azt mondja meg, hogy mekkra valószínűséggel találunk a <math>d^3 p d^3 r</math> fázistérfogatban 1 részecskét (vagy N-et, a normálás konvenció kérdése), az egyszerűség kedvéért 3 dimenzióra specializálva a tárgyalást: |
:<math>N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} f(\vec{r}, \vec{p}, t) \, d^3 \vec{r} \, d^3 \vec{p}.</math> | :<math>N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} f(\vec{r}, \vec{p}, t) \, d^3 \vec{r} \, d^3 \vec{p}.</math> | ||
− | A | + | Ezzel szemben az általános N részecske-eloszlásfüggvény: |
+ | |||
+ | :<math>N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} d^3 \vec{r}_1 \, d^3 \vec{p}_1 ... \int_{-\infty}^{+\infty} d^3 \vec{r}_N \, d^3 \vec{p}_N f(\vec{r}_1, \vec{p}_1, ..., \vec{r}_N, \vec{p}_N, t) \, .</math> | ||
+ | |||
+ | === A Liouville-egyenlet === | ||
+ | Az eloszlásfüggvények megváltozásának leírásához valamilyen mozgásegyenletre van szükségünk. A legegyszerűbb és egyben legáltalánosabb ilyen egyenlet a [http://en.wikipedia.org/wiki/Liouville%27s_theorem_%28Hamiltonian%29 Liouville-egyenlet], amely az N részecske-eloszlásfüggvényre vonatkozik: | ||
:<math>\frac{d f}{dt}= | :<math>\frac{d f}{dt}= | ||
13. sor: | 18. sor: | ||
+\frac{\partial f}{\partial p_i}\dot{p}_i\right)=0.</math> | +\frac{\partial f}{\partial p_i}\dot{p}_i\right)=0.</math> | ||
− | Itt <math>i</math> indexeli az <math>n</math> darab részecskét | + | Itt <math>i</math> indexeli az <math>n</math> darab részecskét, <math>q</math> a kanonikus koordináta, <math>p</math> a konjugált impulzus és az időderiváltakat a szokásos módon a Hamilton operátor adja: |
:<math>\dot p = -\frac{\partial \mathcal{H}}{\partial q}</math> | :<math>\dot p = -\frac{\partial \mathcal{H}}{\partial q}</math> |
A lap 2011. június 10., 16:11-kori változata
Az alábbiakban összefoglaljuk a sok részecskét tartalmazó statisztikus rendszerek leírására szolgáló egyenleteket, továbbá néhány fontos alkalmazást is megemlítünk. Ezekből az egyenleteből származtatható további eredmények pedig a Transzportfolyamatok tételben kerülnek kifejtésre.
Tartalomjegyzék
Soktestrendszerek kontinuum leírása
Amikor nagyon sok részecskének a jellemzőit kell leírni, akkor célszerű mindent eloszlásfüggvényekkel kifejezni. Az eloszlásfüggvény felintegrálva részecskeszámot ad. Meg kell azonban különböztetni, hogy hány részecskére vonatkozik az eloszlásfüggvény. Speciálisan az egyrészecske-eloszlásfüggvény azt mondja meg, hogy mekkra valószínűséggel találunk a fázistérfogatban 1 részecskét (vagy N-et, a normálás konvenció kérdése), az egyszerűség kedvéért 3 dimenzióra specializálva a tárgyalást:
Ezzel szemben az általános N részecske-eloszlásfüggvény:
A Liouville-egyenlet
Az eloszlásfüggvények megváltozásának leírásához valamilyen mozgásegyenletre van szükségünk. A legegyszerűbb és egyben legáltalánosabb ilyen egyenlet a Liouville-egyenlet, amely az N részecske-eloszlásfüggvényre vonatkozik:
Itt indexeli az darab részecskét, a kanonikus koordináta, a konjugált impulzus és az időderiváltakat a szokásos módon a Hamilton operátor adja:
Fontos kiemelni, hogy a Liouville-egyenlet egy 6n dimenziós egyenlet (szemben a későbbiekkel). Tömören megfogalmazva a fázistérfogat megmaradását fejezi ki a mozgás trajektóriája mentén.